Kölyök horgász, kid angler, Junge Angler és még sorolhatnám. Ami a lényeg, hogy minden nyelven ugyan azok a fontos dolgok vannak mögötte: megtanulni a horgászati alapokat, megbecsülni a halat, védeni a természetet. Ezeket a dolgokat nagyon fontos alapvető szinten megtanítani minden kezdőnek. Szerencsére a gyermekem már rég összebarátkozott a halakkal, az akvárium üvegén keresztül…
Az ősznek a végét megérezve minden hal készül a télre. Az apró kárász is egész nap élelem után kutat, ezt kihasználva indultunk lányommal horgászni. Ürügyül anyjuknak azt mondtuk: kell a csalihal télire, ha megyünk süllőzni. Sokan nem szívelik az ezüstkárászt, mert ugyebár tájidegen hal, de nekünk tanulni tökéletesen megfelel. Szinte mindenhol előfordul, bármilyen etetőanyaggal odacsalható, csapatban jár és kapása határozott.
Iskola után egyből egy közeli mesterséges tóhoz mentünk. Sajnos az idő az előző napokhoz képest elromlott, hidegfront érte el kicsi hazánkat. Sok ruha kicsit lassítja az ember mozgását. A vízparton aztán megkezdtük a tanulást. Elsőnek kiválasztottunk egy jónak tűnő helyet, hátszéllel. Legalább könnyebb lesz bedobni. Az etetőanyagot megkevertük, majd hagytuk állni egy kicsit. A felszerelés a lehető legegyszerűbb. Három méteres spiccbot, rajta egy régi szerelékem. A cucc összeállítása meg bonyolult feladat, elsőnek elég, ha használni megtanulja. Persze azért kiselőadást lehet tartani az ólmok elhelyezkedéséről, szerepükről. Aztán az úszó mozgásáról, hogy is néz ki a kapás. Megmértük, persze közösen, a vízmélységet. Aztán jöhet a legjobb dolog: a finom illatú etetőanyagból formás gombócokat kell gyúrni. Majd bedobni, ide is oda is. Nem baj, ha nem pontosak, most nem erről szól a történet. A gyerekenek általában ezt szeretik a legjobban.
Jöhet a csalizás. Ez megosztja a horgásziskola tanulóit. Van, aki undorodva tűzi a csontit. Van, aki érdeklődve. Lányom az utóbbi csoportba tartozik. Felfűz két színes lárvát és már dobja is a szereléket. Egyből szólok, hogy a hatékonyság javítása érdekében dobjunk rá kevés csontit is, egy kis apai segítséggel. Kapás van, eltűnt az úszó. Óvatos, de határozott bevágást kértem az újonctól. Megvan az első hal, mekkora öröm. Fogunk még többet is, jön a kérdés. Persze azért jöttünk: horgászni.
Nincs megállás, egy dobás egy hal. Mintha sneciznénk, csak a kárász szájából picivel nehezebb kivenni az apró horgot. Néha észrevétlenül rádobok egy apró gombócot, nehogy odébbálljon a csapat. Magyarázom közben, miért kell a fehérje dús élelem a halaknak. Ha nem is rám koncentrál, de talán tudat alatt rögzül. Egyre szebb, nagyobb kárászok veszik fel a csalit. Nagy az öröm.
Egyszer csak valami megremegteti az úszót, ezt idáig még nem csinálta. A következő pillanatban valami különleges hosszúkás halacska ficánkol a horgon. Razbóra, egy kis változatosság.
Elfogyott az egy kiló etetőanyag, a halak is odébbálltak. Még próbáltuk kicsit jobbra, arra amerre lassan áramlott a víz. Azonban nem találtunk éhes apróságot sehol. Nem erőltettem tovább, nehogy megunja. Gyorsan adom az ötletet: csináljunk egy közös fényképet, aztán engedjük őket szabadon. De jó, jön a válasz. Klikk, klikk, csobbanások, ennyi volt mára a horgászat. Összepakolunk, hisz rend a lelke mindennek. Kisétáltunk a kocsihoz, és irány haza. Útközben a jó melegben átbeszéltük a tanultakat. Szerintem másnap a suliban, a szünetekben ez volt a téma.
Tipp a gyerekeknek: Az etetőanyag könnyen színezhető sötétre úgy, hogy még szárazon hozzákeverjük a sötét földet. Víz hozzáadásakor máris elszínezi az etetőanyag szemcséket.
Tipp a szülőknek: A hal tiszteletére és visszaengedésére tanítsuk a gyerkőcöt. Megnézni, megcsodálni, visszaengedni, ez a jelszó.